A magyar házak mágikus titkai
A Tűzhely
A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Õseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Õs szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz – ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a „háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte). A magyar térrendezés a tűzhelytől indul. A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül.
A kemence
A kemencének a család életében mindig fontos szerepe volt. Egy alkalommal megkérdeztek egy idős embert, hogy szerinte miért volt jó régen és ez miért változott meg mára? Õ azt válaszolta, minden akkor kezdődőt, amikor elbontották a kemencét. Addig minden este körbeülték a kemencét és megbeszélték az aznapi dolgokat és a másnapi teendőket. Az új kályha mellé már nem ült senki és elmaradtak a közös beszélgetések tervezgetések. A kemence már az építés során is pozitív dolgokat vált ki.
A kemenceépítésben részvevő embereknek olyan élményt nyújt a családi tűzhely építésében részt venni, - ahogy és amiből épül a kemence, amiben az ő munkája is benne van – hogy ez maradandó nyomot hagy mindenkiben. Aki már épített kemencét vagy közreműködőt az építésben, az már ismeri ezt az érzést. Itt megérzi az ember a természet adta lehetőségeket, hogy a semmiből lehet valami jó és hasznos dolgot építeni, létrehozni. Maga az alapanyag természetes anyag sárga agyagos föld, lótrágya, pelyva, zsákvászon régi kézzel gyártott és fával égettet tégla, aminek mindig külön története van.
Ezekkel, az anyagokkal való munka teljesen más, mint a modern anyagokkal. Én nap-mint nap tapasztalom az emberek igényét a nyugodt békés élethez, amihez egy kemence hozzásegíthet. Mindenbe gyújtásnál, sütésnél, főzésnél átélheti az ezzel járó munka szépségét a tűz varázsát. A kemencével túlélhető egy áram vagy gáz kimaradás. A kemencében készített ételeknek teljesen más az ízük, kevesebb energiával ízletesebb zsírszegényebb ételek készíthetők. A hagyományos paraszti élet része volt a kemence építése használata. Főleg egy tál ételeket készítettek ezeket az asszonyok kora reggelt, berakták a kemencébe és este munka után csak tálalni kelet. A kemencékkel kapcsolatban az idősebb embereknek jó emlékeik vannak.
Egy alkalommal az egyik falu kemencéjét építettem és egy idős asszony mesélte, amikor ő még kislány volt a faluban volt egy nagyon beteg asszony. Az orvos papért küldőt, de ők a füves asszonynak szóltak. Õ hozatott, két gyúródeszkát és a beteg asszonyt ráfektették a deszkákra, majd a langyos kemencébe tolták. Ezt többször meg ismételték ezek után az asszonynak több gyermeke született és idős korában halt meg. Ma is megvan az igény a kemence használatára, de mivel ma másképpen éljük az életünket még falun is, ezért ehhez kell igazítani a kemence építését. Ma már nem gyűjtünk rőzsét, és nem hasznosítjuk a ház körüli lehetőségeket. Ma már rendes tűzifával fűtünk ezért a hagyományos kemencék mellet, samott tűzterűeket építünk, ami jobban szolgálja a mai igényeket.
"Jó kemence mellett könnyű a telelés, tartja a közmondás. Sütnek, főznek benne, szögében melegszik a gyermek, s éjjeli vacka is ott van. A gazdának a szap a kanapélya, azért is emelkedett az egyik vége, mégpedig az, mely a kemence szája felé esik. Így a fekvő ember látja: ki jő be az ajtón?..A kemence tetején szárítják a tökmagot, ami a gyermekek kedves csemegélye, de olajat is ütnek belőle. Itt szárad a rakottya fűzgallya, amit mennydörgéskor a küszöbön keresztbe kell tenni, hogy a villámcsapástól megmenekedjék a ház. A kemence tetején melegszik a kedves háziállat is, a cicelka, a macska."
Forrás: Molonyay Dezső: A Magyar Nép Művészete V. kötet A palócok művészete
